Farkaslaka

Farkaslaka a Felső-Nyikómente legjelentősebb községe. Székelyudvarhelytől 13 kilométerre északnyugatra, a Nyikó nevű patak két partján, a Gordon-tető nyugati előterében fekszik. A kilenc településből álló község közigazgatási központja, a Fehérnyikó patakának felső folyásánál fekszik, északkelet felé a Gordon napsütötte oldala, nyugat felé a Cseretető a meghatározó domborzati elem, a völgyet északi irányban a Kalonda-tető zárja le. A település nevének eredetéről a néphagyományból értesülhetünk, miszerint az ősfalu a Gordon oldalában lévő Pálfalva volt, innen jártak gabonát őröltetni a Fehérnyikó patakán épült malmokra. Erdős völgy lévén többször megtörtént, hogy a malomba járó gazdák lovait a farkasok megették. A pálfalviak közül többen a Nyikó partjára építettek házat, az erdőt kiirtották így teremtve életteret és muvelhető földet az immár Farkaslakának hívott új faluban, mely hamarosan a térség legnépesebbje lett.

A főút mentén összefüggő földterületek alkották egy-egy család birtokát, mely a felaprózódás során is a családokon belül maradt, „utcákat” (tízeseket) alkotva, melyek a birtok közepén, vagy ritkában azok között nyíltak (pl. Kovácsok utcája, Fancsaliak utcája). A falun belüli helymeghatározást a patak folyásához való viszony segítette leginkább, így alakult ki a három nagy területegység: Alszeg (Avaszeg), Vízmellyéke és Felszeg (Fesszeg), némely családnak akár több „szeg”-ben is megvolt a maga utcája: Asó Fancsaliak utcája, Feső Fancsaliak utcája. A falu Nyikó mellett fekvő részeit többször sújtotta árvíz, ez gyakori újjáéptésekhez vezetett, a házakat egyre magasabb kőlábazatra emelték. Míg az első katonai felméréskor (1782–85) a Kalóz utca és a patak közötti sziget házai a patak felé fordulnak, a későbbi ábrázolások már a jelenlegi helyzetet mutatják, amikor a házak a Kalóz utca vonalára rendezett sort alkotnak, gazdasági épületeikkel a patak felőli oldalon.

A falu vásártere a Nyikó bal partján a Nagy utca irányába létrejött öblösödésben kapott helyet, a túlparton haladó legrégebbi országútról a Nagy-hídon keresztül volt elérhető (ez osztja a falut Avaszegre és Fesszegre), és egészen az 1950-es évekig a falu legjelentősebb köztere volt, az ekkor épülő Kultúrház léptékénél és központi elhelyezésénél fogva e teret megszünteti. A tér északi oldalán, a Biggyen-sziget sarkán állt ( 1949-es elbontásáig) a régi Községháza, mely számos közösségi funkciónak és eseménynek adott otthont, az előtte elterülő vásártérrel és a Nagyhíddal együtt a falu aktív magvaként, ellenpontot képezve a templom és temető szakrális együttesének.
A falu és a táj viszonyában említést érdemel a falutól északi irányban elterülő nagy gyümölcsös, az 1967-tol a kollektívgazdálkodás alatt indított gyümölcsösítési program hagyatéka, az őshonos gyümölcsfákat intenzív termeléstechnológiára tenyésztett fajokra cserélték, melyeknek a különleges termelési módszerek híján, nem kedvez az éghajlat és a domborzati viszonyok.