Táji örökség

A Székelyföld tája az európai kultúrtáj máig legépebben fennmaradt tájai közé tartozik. Európa egykor erdős, mocsaras vidékét a keresztény eszme szerint élő közösségek kultúrtájjá formálták. Az erdők kivágásával, a mocsarak lecsapolásával legelőkben, szántókban, szőlő-zöldség és gyümölcsöskertekben gazdag, változatos tájkép alakult ki.

A falvak középpontjában a templommal, mellette a közösségi törvényeket jelképező (élet)fával. A templom közé rendezodő házak mögött húzódó veteményesek, gyümölcsösök, szántók, rétek, legelok öve egészen az erdő határáig nyúlik.

A jelenlegi gazdasági kultúra és életmód hatására e pótolhatatlan természeti-táji, kultúrtörténeti értékek veszélybe kerültek. A szakemberek, felismerve a helyzetet, európai összefogást kezdeményeztek a táj védelmére. Az Európai Tanács 2000. október 20-án Firenzében aláírta a Európai Táj Egyezményt. 2004-ben hatályba lépett egyezményt ebben az évben tíz ország, köztük Románia is jogszabállyal erősítette meg. Azóta tovább bővült az aláíró országok köre.

Románia természeti és táji értékeivel jelentősen hozzájárul Európa biodiverzitásának megőrzéséhez. A Kárpátok vonulatával határolt Erdély az egyik legfontosabb globális szintű ökorégió. Ezen belül is Székelyföld történelmi tájhasználatának, természeti értékeinek megőrzése és korszerű fenntartása nem csupán helyi érdek.

Tanulmányok

Képek