A kápolna magányosan áll az Olt jobb, nyugati oldalán, Szentimre falu Alszegnek nevezett délnyugati részétől mintegy 700 méterre egy erdei út mellett. Az egyszerű alaprajzú kis épület féltékenyen őrzi Csík egyik legnagyobb és legkorábbi falképét. A hajó északi falán két regiszterben a Fájdalmas Krisztus és az Angyali Üdvözlet jelenete látható igényes freskó kivitelben. A falképeket a 14. század első évtizedeire keltezik, stílusuk alapján egy úgynevezett italobizánci mester, vagy műhely munkái.

Tavaly derült ki, hogy a kápolna jelenlegi szentélyének és hajójának nem azonos a falazóhabarcsa, a szentély tehát nem egyidős a 14. századi falképeket hordozó nyugati résszel. Ennek ellenőrzésére a kápolna belsejének déli, középső szakaszán kis kutatófelületet nyitottunk. Az újkori padlók rétegei alatt magasan jelentkezett az elbontott eredeti szentély félköríves alapfala. A kápolna bővítése után az épület belsejét alaposan kitakarították, így a kápolnának nem sikerült azonosítani korabeli járószintjét. Szerencsére néhány kisebb cölöplyukban megmaradt a bővítéskor keletkezett bontási omladék, amiben többszínűre festett vakolatdarabokat is találtunk. Biztosak lehetünk tehát, hogy a kápolna félköríves szentélyét szintén freskók borították. Ez azt is jelenti, hogy félköríves szentélyek építésének felső időhatára nem zárható le az Árpád-korral. A kutatás során sikerült tisztázni tehát a kápolna eredeti alaprajzát.

Közben kiderült, a kápolna építése idején nem volt „elrejtve”, a ma mellette elhaladó erdei út valamikor fontos útvonal volt, mely közvetlen kapcsolatot biztosított Csík és Erdővidék, Magyarhermány között.