Vacsárcsi a Csíki-medence egyik legkevésbé ismert faluja. Egyházilag a Kisboldogasszony plébániához (Csíkrákos), közigazgatásilag Csíkszentmihály községhez tartozik. A falut első ízben a 16. század közepén említi írott adat (1566), a látványos rákosi és szentmihályi templomok között húzódó falut a turisztikai útikönyvek nem is említik, így akár azt is gondolhatnánk, hogy a Rákos-patak mentén húzódó település későn jött létre, és jellegtelen kis falucska.

A falu határában azonban olyan „kincs” van, amely nem csak a helyi, de egész Székelyföld középkori története szempontjából kiemelkedő jelentőségű. A falu keleti szélén, a patak jobb, északi partján, mintegy két hektáron sűrű régészeti lelőhely húzódik, amit Sándor-kúria néven emlegetnek. A kaszálóként használt területen ma is látszanak beomlott pincehelyek, épületekre utaló halmok, és a régi utazók beszámolói szerint itt még száz éve is álltak a romos kőépületek falai. 1904-ben egy Jósa nevezetű tanárember felmérte az akkor látható falakat, rajzán négy nagyobb kőépület, és több palotaméretű romot is felismerhetünk. A területen terepbejárások során 16. századi cseréptöredékeket találtunk, azaz az épületek nagy része ekkor lehetett használatban. Tulajdonosa nagy valószínűséggel az a Fejér György lehetett, aki 1566-ban Vacsárcsiban kapott jelentős adományt a királytól.

A Fejér-családnak tehát félezer évvel ezelőtt már hatalmas, több kőépületet magába foglaló, bizonyára kerített udvarháza, kúriája volt a faluban. Akkor, amikor a legtöbb településen még szinte kizárólag csak fa épületek álltak, kevés kivételként egész Csíkban mindössze tucatnyi templom idézhető fel. Fejér György kortársai között ugyan volt egy-két székely nemességre jutó előkelő család Csíkban (Beczek, Andrássyak, Lázárok, Balaskók), de az ő udvarházaik részben, vagy teljesen elpusztultak, illetve a későbbi beépítések miatt nehezen kutathatók. Pusztulásukat többnyire a hűtlenség miatt kiváltott királyi bosszú, a nemeseket gyűlölő közszékelység rombolásai, a külső támadások, illetve a gazda, örökösök hiánya okozta.

A vacsárcsi udvarház tehát impozáns méreteivel, látható-azonosítható épületeivel a csíki 16. századi székely előkelők emlékanyagának, a korabeli székely anyagi kultúra egyik, ha nem a legfontosabb emléke.

Jelenleg használt, némileg megtévesztő nevét az úgynevezett Csíki Székely Krónika nyomán kapta, mely szerint az itt álló épület a csíkszentmihályi Sándor család birtoka lett volna. A feltételezést azonban hiteles írott adatok nem erősítik meg, így például a Sándor-család levéltárának sokszáz oklevelében egy szó sem esik egy esetleges vacsárcsi birtokról.

2012-ben Hargita Megye Tanácsa, a vacsárcsi közbirtokosság, a csíkszentmihályi polgármesteri hivatal, és a Sógor-család támogatásával, az ELTE Régészeti Tanszékének és a csíki Székely Múzeum részvételével megkezdődött a lelőhely régészeti kutatása. Alapvető célkitűzésünk az volt, hogy „beletanuljunk a lelőhelybe”, ezért elsőként az egyik szemetesgödörnek használt középkori pincét takarítottuk ki, illetve a hozzá csatlakozó középkori épületet tártuk fel. A régészeti kutatásnak több fontos tanulsága volt. Egyrészt kiderült, hogy a kő épületek nem egyszerre épültek fel, hanem egy kisebb, korábbi épület bővítésével jöttek létre. A feltárt épület környezetében gyűjtött leletanyag alapján nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a kúria rendszeres használata a 16. század közepéig adatolható. Ennél későbbi letetek egyelőre nem nagyon kerülte elő, ezért szinte bizonyosnak mondhatjuk, hogy tulajdonosa belekeveredett a Bekes-féle lázadásba, melynek leverése után vagy elesett, vagy elkobozták javait, miként például az Andrássyak csíkszentkirályi birtokait is. Ugyanakkor kiderült, hogy a 16. századi kő épületeket megelőzte egy korábbi felszínre épített talpgerendás 15. századi épület , azaz több építési periódussal kell majd számolni.

A későközépkori falak és rétegek alatt Árpád-kori rétegeket és leleteket találtunk. Az edénytöredékek és fémleletek alapján a dombon a 12. században egy olyan település, közösség létezett, melynek egyes tagjai lovas katonák, bizonyára határőrök lehettek. Ez azt jelenti, hogy Vacsárcsi létrejötte négyszáz évvel korábbra tehető, mint a falu első írásos említése! Ez különösen fontos településtörténeti adat, hiszen arra utal, hogy a Csíki-medence legeldugottabb, „jelentéktelen” településeinek a kezdetei is az Árpád-kor derekára keltezhetők, holott a Csíkot említő első források csak a 14. századból ismertek.

A konkrét régészeti ásatással egy időben a lelőhely geofizikai felmérése is elkészült. A talajradar a látható-sejthető egykori épületnyomok mellett számos további, a felszínen nem látható földalatti anomáliát kimutatott. Néhány esetben a különböző rétegek összevetéséből jól kirajzolódik például egy többosztatú, alápincézett, tornácos (?) ház alaprajza, máskor cölöp-paliszád, vagy sövénykerítésre utaló nyomok láthatók, de több esetben csak ásatás fogja tisztázhatja, hogy a föld alatti anomália tulajdonképpen milyen bolygatást, emberi beavatkozást rejt.