Vámok főleg a távolsági kereskedelmi utak mentén, a hegyek hágóin, szorosokban és a folyók völgyében a határ mellett épültek ki. A határok mentén a fejedelemség korában is voltak vámok, de valójában ezek az osztrákok idejében élték virágkorukat. Erdélyben a 18. század elején összesen kilenc vám állt. Havasalföld irányában: Tömös, Vöröstorony, Törcsvár, Buzán és Vulkán, Moldva felé: Radna, Ojtoz, Csík-Gyímes és Pricske.
A pricskei vám Gyergyószentmilóstól 12 km-re északra a hegyekben helyezkedik el. Az írott források a 17. század elejétől kezdve folyamatosan említik a vámot (1606, 1607, 1614, 1630 stb.), de ennek szerkezetéről és működéséről nincsenek információink. Az írott források alapján a fejedelemségkorban a szárhegyi Lázár család tulajdonát képezte. Az 1700-as évektől kezdődően jelentősen megszaporodnak az írásos emlékek a vámról: pl. peres iratok a vám birtoklásáról, a vámossal kapcsolatos problémák, a vesztegzárral kapcsolatos intézkedések, a heti szentmise tartására vonatkozó határozatok stb. A források alapján tudjuk, hogy a „fortalitiumot” és annak a „tövében” levő vámot 1700-ban Leiningen osztrák generális idejében építették, majd az 1806-tól a határ előretolásával fokozatosan Tölgyesre költöztetik.
A vám és kontumáció (vesztegzár) régészeti kutatása 2009 nyarán kezdődött el. Az elmúlt négy év kutatásai során részleteiben feltártunk négy épületnek a maradványait (három lakóépület és egy raktárhelyiség). A két részben kőből épült épületet három helyiségből képezték ki, melyek közül a két oldalsó helyiség a vám személyzetének a szállásául szolgált, míg a középső ún. „téglapadlós” szoba a konyha szerepét töltötte be. A két épület, méreteit tekintve, megközelítőleg 15,2 m hosszú és 6,6 m széles volt. A két szélső szoba, keleti és a nyugati helyiség, belső méretei azonosak voltak (5,60×5,20 m), míg a középső helyiség, a konyha mérete: 5,40×2,90 m volt. A két, részben kőből készült épület közötti különbség annyiban állt, hogy az egyik lakóépület oldalsó (nyugati) helyisége alá egy tárolóvermet ástak, míg a másik déli alapfalához egy melléképületet és egy latrinát csatoltak. Mindegyik helyiségbe építettek egy kályhát/kemencét. Az épületek északi illetve a nyugati oldalához mindegyik esetben tornácot csatoltak. A bejárat az északi oldalról nyílt a középső, „téglapadlós” helyiségbe, a konyhába, onnan lehetett átjutni a keleti illetve a nyugati helyiségbe. A harmadik lakóépület kő alapokra rakott boronavázas, két helyiségből álló építmény volt. Méreteit tekintve 11,5 m hosszú és 5,40 m széles volt. A nyugati helyiség alá egy 3,60×2,20 m alapterületű, 1,83 m mély pincét képeztek ki. A pince északi, déli és nyugati oldalát vízszintes, egymás fölé helyezett deszkákból rakták ki, méterenként egy-egy függőleges tartógerendával, míg a keleti oldalát egy 0,82-0,92 m széles fal képezte. Mindkét helyiségben építettek egy-egy kályhát. A raktárhelyiség szintén kő alapokra rakott boronavázas építmény volt, amely egy helyíségből és egy ahhoz csatolt kocsiszínből állt.
A leltanyag (kályhacsempe, kerámia, üveg és fémtárgyak) alapján a vám a 18. században második felében élte virágkorát.
Dokumentáció:
https://issuu.com/epitettorokseg/docs/vamok_es_kontumaciok__erdelyben._a_pricskei_vam_re
Raport de cercetare preventiva Toplita-P. Baicaului_ 2012
Raport de cercetare sistematica Cetatea Both_2012
