Református templom – Bögöz
Udvarhelyszék talán legjelentősebb középkori temploma a bögözi református templom. A templom feltehetően a XIII-XIV században épült. Az 1300-as évek során legalább két periódusban falképekkel borították a hajó oldalfalait, sőt a homlokzaton is találtak falképekre utaló nyomokat. A belső térben ma csak a hajó nyugati és északi falán láthatók falképek. Legfelül Szent László legendájának töredékei láthatók, alatta Szent Margit legendája. Legjobb állapotban a legalsó sáv falképe maradt meg, mely az Utolsó ítélet jelenetét ábrázolja.
Nagyszabású átépítés történt a XV. század második felében. Ekkor bontották el a korai szentélyt és felépítették bordás boltozatú újat. A gyülekezet feltételezhetően már a XVI. század közepén áttért református vallásra, a templom jelenlegi berendezése ezt követően készült el.
Hajójának boltozata helyett 1724-ben festett kazettás mennyezetet készítettek, 1749-ben Korda György és Borsai Nagy István jelentős anyagi támogatásával cserépfedést és új padlóburkolatot kapott a templom. Belül nagyrészt újravakolták és kifestették a falakat. Ekkor épült a falazott szószéke. 1842-ben a tornyot is megmagasították egy szinttel, majd 1865-megerősítették. Ekkor nyitották a hajó északi falának új ablakát és rátaláltak a falképekre.
A templom faberendezése XVIII. századi: 1724-ben készül a hajó gótikus boltozata helyett a festett kazettás mennyezet. Készíttetője Korda Zsigmond és Borsa István özvegye, Balló Mária. A bögözi templom festett kazettás mennyezetének szerkezete furcsán eltér a többi erdélyi festett kazettás mennyezet szerkezetétől. A szokásos osztóléces tagoláson kívül minden kazettában egy belső, profilozott és színezett keretezés is látható. A szószékkorona 1748-49-ben készült Borsai Nagy István és házastársa Etesdi Éva megrendelésére.
1761-ben készült a karzat, a Korda család megbízásából. Mellvédtábláit a Rössler műhely alkotásaira emlékeztető virágkompozíciók és városképek díszítik. Ugyancsak 1761-ben készült az utólagosan kékre mázolt déli ajtószárny Borsai Nagy István és Etesdi Éva megbízásából. A padok 1722-ben, az úrasztala 1764-ben, míg a perselytartó 1835-ben készült.
